A 21. századi Nagy Sándor – a vándorcirkuszok világa
Kiskoromban sokszor hallottam, hogy vándorcirkusz, de sosem tudtam igazán, mit jelent ez a misztikum. Aztán amikor Richter Flórián Arany Bohóc-díjas, montecarloi lovas zsonglőr barátom bevezetett a cirkusz világába végre megértettem azt, hogy milyen az, amikor őrült sok kamionnal, autókkal kb. 30-40 ember, 40-50 állat útjára indul, s bejárják a világot egy cirkuszi vállalkozással.
Bevallom őszintén, ez mindig is magával ragadott engem, habár sosem gondoltam volna, hogy nekem is ez lesz egyszer a sorsom. Akkoriban a Szigetszentmiklósi Szigetszínház vezetőjeként tevékenykedtem, majd megálmodtam ezt a kis színházi projektet, melyet úgy hívunk, hogy lovas színház. Azóta gyönyörűen virágzik ez a vállakozás, s álmaink beteljesülni látszanak.
Ma már rengeteg utazó produkciónk van. Bejártuk az egész országot, sőt nagyon sok előadást játszottunk már külföldön is Németországban, Ausztriában, Svájcban. Hollandiában a Hair című musicallel egy 100 állomásos turnén vettünk részt 2 év alatt, periódikusan ismétlődő időszakokban. Ezek után a tapasztalatok után kijelenthetem, hogy volt lehetőségünk belekóstolni a vándorcirkuszok világába, s megtanultam az utazás és utaztatás alapjait.
Egyik szállodáról a másikra estünk, aztán éjszaka aludtunk egy picit, másnap mentünk a próba helyszínére, délután egy kis pihenés, este előadás, aztán irány tovább a következő város, következő szállodája.
Én azt gondolom, hogy ennek az életformának is megvan a maga csodája. Mondom ezt az arra a vállalkozásra való különös tekintettel, amit ma csinálok, amire úgy érzem hogy büszke vagyok, hiszen a Nemzeti Lovas Színházzal rengeteg utaztatható előadásunk van.
Biztosan sokan tudják rólunk, hogy mi tavasztól őszig, nem a bázisunkon a Kincsem Parkban, hanem 3 nagy vidéki helyszínen vagyunk elérhetőek. Ezek a helyszínek Bikal, Mórahalom és Diósgyőr, persze számos meghívásunk van falunapra, városi rendezvényekre is. Nemcsak határokon belül terjesztjük ezt a kultúrát, hanem határokon kívül is, mint pl. Sepsiszentgyörgyön a Székely Vágta alklamával – mely a budapesti Nemzeti Vágta előfutama – többször szerepelünk kulturális kuriózumként.
Ekkor rendszerint úgy zajlik az utaztatás, hogy fogjuk a lovainkat és egy négyfős és két-két fős ló szállító autóval útnak indulunk. 8 lovat tudunk folyamatosan utaztatni, de volt rá példa, hogy 12 lovat szállítottunk. Ebben nagy segítségünkre van, Borsos Zoltán, péliszentföldkereszti barátunk és Abronics Róbert, szintén sikeres lovas vállalkozó, akik támogatnak bennünket néha plusz lovakkal, néha plusz ló szállítással.
Egy vándorprodukció kivitelezése jóval nehezebb, mint a Kincsem Parki műsorszám megalkotása. Ekkor a helyi hagyományörző – vagy hobbi lovasokat vonjuk be a színművekbe, akik mint lovas statisztéria egészítik ki az előadásokat.
Ez a megvalósíthatóság egy nagy kihívás is egyben, hiszen itt pár nap alatt kell megismernünk egymást és összehangolódnia a csapatnak. Ennyi idő áll rendelkezésre, hogy a Nemzeti Lovas Színház szabályait és koreográfiáját megismertessük a csapattal. Néha rendkívüli pedagógiai érzék szükségeltetik ahhoz, hogy ez az összehangolt, gördülékeny munka létrejöhessen.
Mórahalmon és Bikalon fantasztikus, most már mondhatom állandó csapattal dolgozunk együtt. Mi már nem vagyunk ismeretlenek egymás számára.
A bikali élménybirtokkal már régi az ismeretségünk, mely egy véletlen folytán született egyezségnek köszönhető. Kollár Lászlóval, az élménybirtok tulajdonosával Richter Flórián showján találkoztam Budapesten, ahol egy fantasztikus lovas bemutatót prezentált, s néztünk közösen végig. A műsort követően Kollár Laci barátom megszólított, majd odadta a névjegykártyáját, s annyit mondott, hogy ha lent járok, akkor keressem meg.
Majd én lent voltam és megkerestem, s egy 5 éves paktum jött létre közöttünk, miszerint minden évben egy új preimer előadással érkezünk hozzájuk.
Az idei nagy vállalkozásunk a Zorró című családi musical, aminek premierjére július 1-jén kerül sor a bikali élménybirtokon.
Nagy örömmel tölt el, hogy az é
Kiskoromban sokszor hallottam, hogy vándorcirkusz, de sosem tudtam igazán, mit jelent ez a misztikum. Aztán amikor Richter Flórián Arany Bohóc-díjas, montecarloi lovas zsonglőr barátom bevezetett a cirkusz világába végre megértettem azt, hogy milyen az, amikor őrült sok kamionnal, autókkal kb. 30-40 ember, 40-50 állat útjára indul, s bejárják a világot egy cirkuszi vállalkozással.
Bevallom őszintén, ez mindig is magával ragadott engem, habár sosem gondoltam volna, hogy nekem is ez lesz egyszer a sorsom. Akkoriban a Szigetszentmiklósi Szigetszínház vezetőjeként tevékenykedtem, majd megálmodtam ezt a kis színházi projektet, melyet úgy hívunk, hogy lovas színház. Azóta gyönyörűen virágzik ez a vállalkozás, s álmaink beteljesülni látszanak.
Ma már rengeteg utazó produkciónk van. Bejártuk az egész országot, sőt nagyon sok előadást játszottunk már külföldön is Németországban, Ausztriában, Svájcban. Hollandiában a Hair című musicallel egy 100 állomásos turnén vettünk részt 2 év alatt, periodikusan ismétlődő időszakokban. Ezek után a tapasztalatok után kijelenthetem, hogy volt lehetőségünk belekóstolni a vándorcirkuszok világába, s megtanultam az utazás és utaztatás alapjait.
Egyik szállodáról a másikra estünk, aztán éjszaka aludtunk egy picit, másnap mentünk a próba helyszínére, délután egy kis pihenés, este előadás, aztán irány tovább a következő város, következő szállodája.
Én azt gondolom, hogy ennek az életformának is megvan a maga csodája. Mondom ezt az arra a vállalkozásra való különös tekintettel, amit ma csinálok, amire úgy érzem, hogy büszke vagyok, hiszen a Nemzeti Lovas Színházzal rengeteg utaztatható előadásunk van.
Biztosan sokan tudják rólunk, hogy mi tavasztól őszig, nem a bázisunkon a Kincsem Parkban, hanem 3 nagy vidéki helyszínen vagyunk elérhetőek. Ezek a helyszínek Bikal, Mórahalom és Diósgyőr, persze számos meghívásunk van falunapra, városi rendezvényekre is. Nemcsak határokon belül terjesztjük ezt a kultúrát, hanem határokon kívül is, mint pl. Sepsiszentgyörgyön a Székely Vágta alkalmával – mely a budapesti Nemzeti Vágta előfutama – többször szerepelünk kulturális kuriózumként.
Ekkor rendszerint úgy zajlik az utaztatás, hogy fogjuk a lovainkat és egy négyfős és két-kétfős ló szállító autóval útnak indulunk. 8 lovat tudunk folyamatosan utaztatni, de volt rá példa, hogy 12 lovat szállítottunk. Ebben nagy segítségünkre van, Borsos Zoltán, péliszentföldkereszti barátunk és Abronics Róbert, szintén sikeres lovas vállalkozó, akik támogatnak bennünket néha plusz lovakkal, néha plusz ló szállítással.
Egy vándorprodukció kivitelezése jóval nehezebb, mint a Kincsem Parki műsorszám megalkotása. Ekkor a helyi hagyományőrző – vagy hobbi lovasokat vonjuk be a színművekbe, akik mint lovas statisztéria egészítik ki az előadásokat.
Ez a megvalósíthatóság egy nagy kihívás is egyben, hiszen itt pár nap alatt kell megismernünk egymást és összehangolódnia a csapatnak. Ennyi idő áll rendelkezésre, hogy a Nemzeti Lovas Színház szabályait és koreográfiáját megismertessük a csapattal. Néha rendkívüli pedagógiai érzék szükségeltetik ahhoz, hogy ez az összehangolt, gördülékeny munka létrejöhessen.
Mórahalmon és Bikalon fantasztikus, most már mondhatom állandó csapattal dolgozunk együtt. Mi már nem vagyunk ismeretlenek egymás számára.
A bikali élménybirtokkal már régi az ismeretségünk, mely egy véletlen folytán született egyezségnek köszönhető. Kollár Lászlóval, az élménybirtok tulajdonosával Richter Flórián showján találkoztam Budapesten, ahol egy fantasztikus lovas bemutatót prezentált, s néztünk közösen végig. A műsort követően Kollár Laci barátom megszólított, majd odaadta a névjegykártyáját, s annyit mondott, hogy ha lent járok, akkor keressem meg.
Majd én lent voltam és megkerestem, s egy 5 éves paktum jött létre közöttünk, miszerint minden évben egy új premier előadással érkezünk hozzájuk.
Az idei nagy vállalkozásunk a Zorró című családi musical, aminek premierjére július 1-jén kerül sor a bikali élménybirtokon.
Nagy örömmel tölt el, hogy az élménybirtokkal és az ott tevékenykedő lovasokkal ilyen kitűnő viszonyt ápolunk. A produkcióinkban résztvevő fiatalok az év többi szakában lovagi tornákkal szórakoztatják a közönséget, így elmondhatom, hogy a közös munkánk gördülékenyen zajlik, hiszen profi lovasokról van szó.
http://nemzetilovasszinhaz.hu/zorro-legenda-szuletik-a-nemezeti-lovas-szinhazban/
Másik fő nyári bázisunk Mórahalom, melyet a szépségek városaként is aposztrofálnak az oda érkezők. Ezen a helyszínen hobbi lovasokkal dolgozunk együtt, azonban itt is egyre jobb a csapat, s mondhatom, hogy egyre inkább ismerik a nyelvezetemet. Azonban minden kezdet nehéz, nem állítom, hogy nem voltak konfliktusok, hiszen a lovasok nem értették, hogy mit akar ez a szőke színész és legfőképp miért kiabál?! Az ilyen és hasonló helyzetek csillapítása érdekében ilyenkor, elmondom nekik, hogy a színház egy olyan intézmény, ahol a hangos szó megengedett, sőt néha elvárt. Néha erre van szükség, hogy révbe érjek és eredményeket produkáljunk a csapattal. Természetesen az az ideális eset, ha minél kevesebbszer kell kiharcolnom a szót, ez a produkcióra is kihatással van, hiszen minél akadálytalanabbul megy a munka, annál inkább összehangolt és hatékony az előadás.
Ma már nincsenek ilyen csatáink, megszoktak minket, és engem, a rendezői szokásaimat és hülyeségeimet, ami minden direktort egyénileg jellemez, s azóta fél szavakból értve egymást tudunk dolgozni ezeken a helyszíneken. Azt gondolom ez az egyik legfontosabb alappillére, hogy megfelelően álljon össze egy vándorprodukció. A hatékony, könnyű kommunikáció az, ami elengedhetetlen, amikor egy új csapatot vonunk be ebbe a csodálatos közös vállalkozásba.
Harmadszorra várja Mórahalmon nyáron a Nemzeti Lovas Színház a közönséget
A lovaink szerencsére nagyon jól bírják az utaztatást, az egyik leghosszabb utunk 1000 km távolság volt, mikor úti célunk Székelyföld volt. Egy rönkhúzó bajnokság kulturális szereplői voltunk, ahova négy lovat szállítottunk, s borzasztó nagy sikerrel tértünk haza.
A leghelyesebb történetem Székelyföldről szintén a vendégcsapatokhoz köthető, mikor Sepsiszentgyörgyön dolgoztunk velük együtt. A szervezőkkel még nem ismertük egymást, akkor jártunk ott először. Megnyugtattak, hogy csodálatos lovaik vannak, mindenki kiválóan lovagol, fantasztikus lesz az este, s a lovaik csak arra várnak, hogy csatajelentbe állítsam őket.
Megérkeztünk a székely nemzeti vágta helyszínére, a lovas pályára, s kérdeztem, hogy hol vannak a lovak?
– Ó, Művész úr itt lesznek, mindjárt jönnek. – mondta a székely szervező, egy pillanatra megnyugtatva engem, hogy valóban fantasztikus lesz az esténk.
Majd megláttam ahogy egy ló húz egy kordélyt felfelé a domboldalon. Már kicsit aggódva kérdezem: Hol vannak a lovak? Jön esetleg már valaki?
A szervező rámutatott a kordélyt húzó lóra: – Itt is van az egyik, hamarosan jönnek a többiek is.
Ekkor már kezdtem felfogni, hogy ma bizony nem hátaslovakkal fogunk dolgozni, hanem igás lovakkal, akiket úgy fognak ki a munkából.
Hát így állt össze a Székely hadsereg, akik között voltak ugyan kitűnő lovasok is, de a legtöbbjük igás lovon érkezett. Sokan gyűltünk össze, 60-70 lovas vett részt végül a produkcióban.
Fogtam a fejem, mondhatnám egy új kihívást jelentett számomra, de nem. Ez annál sokkal több volt. Ha én ebből három nap alatt hadsereget verbuválok, akkor bizony én leszek a 21. századi Nagy Sándor – gondoltam.
Minden tudás és tapasztalat, amit eddig a hátam mögött tudhatok, most felszínre kívánkozott. Pedagógia, lovas színész oktatás, emberi kapcsolatok kialakítása, hiszen a székely emberek más kulturális örökséget őriznek, mint mi, habár a nyelvünk közös. Azonban mégis a helyenkénti alkalmazkodás elengedhetetlen. Megpróbáltam minden tudásomat latba vetni, felültem szinte az összes lóra, megmutattam, hogy ezt így, azt meg úgy kell csinálni. A módszer hatékonynak bizonyult, azonban még így is volt egy pont, ahol az erélyemmel kellett fellépnem.
Az egyik ló egyszerűen nem akart vágtázni. Én láttam, hogy meg tudnám csinálni vele a vágtát, így félve megkérdeztem a székely fiút, hogy felülhetnék-e a lovára?! Néma csend követte kérdésem, majd a székely srácok egymásra néztek, s várakozó szkeptikus arccal várva-várták, hogy a Pintér művész úr felüljön a lóra. Akkor láttak először lovon, hiszen addig, mint rendező pozícionáltam magam. Felültem hát az igás lóra, s röpke 8 perc alatt megismertem a gyújtópontját. Sikerült együtt vágtáznunk, megmutattam a székelyeknek, hogy így is lehet lovagolni, s megy a ló vágtázva is. Ezt követően alakult ki az a respect, amivel már valóban könnyebb volt dolgozni. Szükség volt arra, hogy megmutassuk mire is vagyunk képesek és, hogy lássák, nem csak a szánk jár, nem azok a pesti srácok vagyunk, akiknek talán először aposztrofáltak minket. Ezután mindenki vigyáz állásba fogadta az instrukcióimat a próbák alkalmával.
A végén természetesen nagy siker lett a produkció, s azóta is emlegetik a Székely Nemzeti Vágta első produkcióját, mely ikonikusan a Honfoglalás című rockopera volt.
Második évben, mikor meghívást kaptunk, a János Vitéz előadásunkkal készültünk erre az alkalomra. A színteret gyönyörű domboldalak között szerződtem le, mely az egyik dombtól a völgyön át a másikig tartott. A technikus kollégáknak elmondtam a tervem, s hogy erősítsék fel a mikrofonokat a tér és visszhang miatt.
A szemben lévő nyáj gazdáihoz szóltam próbaképpen, hogy hallják-e amit mondok.
– Sziasztok, sziasztok, sziasztok
– Halljátok, amit mondok, mondok, mondok?
– Este át tudtok hozni 100 birkát, birkát, birkát két üveg pálinkáért, pálinkáért, pálinkáért? – Mire mindketten felcsattantak.
Ekkor már biztos voltam benne, hogy esti János Vitéz előadáson lesz birkanyáj, domboldal, naplemente.
Csodálatos látvány volt rálátni a brassói hegységrendszerre, s a naplementében, mint Kukorica Jancsi 100 igazi székely birkát terelhettem. Életem egyik legnagyobb színházi élménye kapcsolódik ehhez a történethez. Egy csodálatos valóságot sikerült megteremtenünk aznap este a közönségünknek.
Mi ebben a szellemben utaztajuk a produkcióinkat, s így szórakoztatjuk a közönségünket nemcsak itthon, hanem a határokon átívelő meghívások alkalmával is.
Én azt gondolom, hogy ez egy csodálatos misszió, s mint ahogy Petőfi is ekhos szekérrel járta az országot vándorszínész korában, mi is bárhová elmegyünk, ahová hívnak minket és terjesztjük ezt a fantazstikus kultúrát szerte a világon.
[button style=”small ” icon=”” title=”ON-LINE JEGYVÁSÁRLÁS” url=”https://globalisvilag.com/termek/honfoglalas-nemzeti-lovas-szinhaz/”]
VÁRUNK BENNETEKET A KINCSEM PARKBAN
Szeretettel
Pintér Tibor
Igazgató
