PINTÉR TIBOR, A TERMÉSZETKÖZELI MENEDZSER „Gardrób”
Mások véleménye alapján megítélni bárkit komoly hiba. Legjobb, ha az ember maga megy a dolgok elébe, és kizárólag saját tapasztalatai alapján igazodik. Persze befolyásolnak minket a sokat hangoztatott panelek, különösképpen igaz ez egy olyan közismert arc esetében, aki a televízión keresztül befurakszik a nappalinkba.
Szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy tiszta fejjel mentem bele a minap egy találkozásba.
Pintér Tibor, a „Magyar Rahan”, a „Lovasszínész”, a „Suttogó”, az„Oroszlánsörényű”, akit a rosszindulatú nyelvek elsősorban tini nindzsa lánykák kigyúrt bálványaként említenek, s csupán később kerül szóba az, ami ő leginkább, a színész.
Sajnos…
Őszintén szólva arra készültem, hogy egy erőteljes személyiség a teljes önazonosságát át akarja majd vinni egy formális szettbe.
Miről is van szó?
Valamikor húsz évvel ezelőtt egy Philips beszállító cégnél dolgoztam (végeztem én rendes munkát is). Münchenben, egy nagyszabású elektronikai kiállításon alkalmam nyílt találkozni az addig csupán „telefonhangként” ismert, bajor partnerekkel. A meeting első pillanatainak vizuális emléke kitörölhetetlenül égett bele agyam szegletébe. A kellemes női hang gazdája – aki egy termetes Ursula volt – magára hajította a tartomány éves trachten termelésének egy jelentősebb százalékát, hatalmas testének fennmaradó részeit pedig eredeti, tiroli lodennel borította be. A vizuális mérgezés eme akadémiai esete nem járt egyedül. Döbbenetemet fokozandó bemutatott a Geschäftsführer-nek is… Ha nem szól előre, hogy az ügyvezető úrral van dolgom, azt gondolom, hogy Tiroler Ötzi, az osztrák mulatós pop Fekete Pákója tévedt be a standra. Volt ottan minden, hímzett hózentróger, térdig érő bőrgatyával, tehénpásztor zokni, fatalpú kalucsni, damaszting, darutollas kalpag, ökörszarv kürt, svájci keresztes butykos, lószőrmellény.
Elektronikai high tech beszállító…. éééérteeeeed?????
Nem tudom mennyire sikerült rávilágítanom arra, mekkora hibákat véthetünk, ha hobbynkat, népi hagyományainkat, kedvenc sporttevékenységünket, autómárkák iránti rajongásunkat bevisszük a formális ruhák világába. A számunkra nagy fontossággal bíró kellékek környezetünk szemszögéből értelmezhetetlennek, nevetségesnek tűnhetnek.
Tartottam tőle, hogy egy olyan ügyfél, akinek élete mind hivatásában, mind magánemberként elválaszthatatlanul összefonódik a lovakkal, üzleti viseletében is ragaszkodni fog ehhez az üzenethez.
Félelmem alaptalan volt. Egy rendkívül kedves, nyitott embert ismertem meg, aki hagyta magát terelni, és minden észrevételt pozitívan fogadott. A színészi feladatokon túlmenően a lovas színház irányításával együttjáró menedzseri státusz olyan öltözetet kíván, ami csupán hiányosan állt Tibor rendelkezésére. Hosszan beszélgetve alakítottuk ki azon üzleti szetteket, amelyek tükrözik viselőjük lazaságát, a művészléttel együttjáró bohémságot, valamint a természetközeli életstílust is.
A brit hatást is magán viselő, tweed jellegű, mégis olasz vonalvezetésű zakó barnás tónusa meleg, naturális hangulatot áraszt. Ezen a színskálán maradva választottuk ki a fődarab mellé a további kellékeket. A sötétebb barna „chino” nadrág, pimasz Eszterházy mintát kapott, elasztikus pamut alapanyaga pedig lehetővé teszi, hogy a manapság divatos farmerek slim vonalait idézze meg. A szetthez illesztettünk még egy testhezálló, nyitott mellényt, ami akkor sem hagyja „meztelenül” viselőjét, ha a tárgyalások izzasztósabb részeinél ledobják az urak a zakót. A mellény természetesen az öltözék egészével harmonizáló „föld” színeket kapta: szürkésbarnát, rozsdabarnát, homokszínt, csontszürkét. Az öv esetében is folytatódott a casual életérzés hangsúlyozása, egy több színből összeállított, elasztikus, fonott szíjjat választottunk. Nyitott inggallérral is működik a szett, de a komolyabb szituációkra választottunk egy keskeny, kötött nyakkendőt, ami egyértelműen eltér a bankárszféra selyem kendőitől.
A megjelenést egy csodaszép, kézzel varrott, tamponfestett, manufakturális cipő zárta volna le, és tartotta volna egyértelműen a formális viselet keretein belül, de egy sajnálatos baleset – nyilván egy „kisebb” affér egy patással – okán nem tudtunk megfelelő méretet biztosítani.
Tiborral abban maradtunk, hogy a kívánt méretű lábbeli megérkezése teremt majd újabb lehetőséget egy látogatásra. Én mindenesetre már várom!
Kun Gergely
Forrásszöveg és az eredeti megjelenés:
gardrob.reblog.hu
Kun Gergely Loft Outlet
