Tükör vagy görbe tükör?

A színészet egy rettentesen érdekes és izgalmas mesterség, tulajdonképpen nincs is amihez hasonlítani tudnám. Éppen ezért nem feltétlenül mesterségnek, hanem inkább hivatásnak szólítom. A jó isten elhívatott minket, egy olyan csodálatos küldetésre, egy olyan feladatra, ahol szórakoztatjuk a nézőket, s tükröt, vagy görbe tükröt állítunk a közönségünknek egy-egy színdarabbal.

Én magam, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végeztem Szinetár Miklós osztályában és kijelenthetem, hogy rengeteget tanultam tőle, a legnagyobb színházi bölcsességeket általa sajátítottam el. Ezeket jó, ha az ember egy életre elraktározza, mint ahogy én is tettem, hiszen a mai napig ebből élek és táplálkozom. Nagyon szeretem Szinetár Miklóst és ezúton szeretném neki megköszönni, hogy bízott bennem ésaz egyetem első évében nem rúgott ki. Megvárta míg a rajongó fiúból művész érik, hiszen a negyedik évben már a legjobb növendékei közé tartozva végeztem el az egyetemet. Ma pedig itt vagyok. Az egyetemi éveim alatt összeszedett tudásból és tapasztalásból, valamint a  gyerekszobámból magammal hozott készségekből él és táplálkozik minden, amit ma tudok és képviselek.

A Fehérlófia

Tükör vagy görbe tükör? Egyszerű kérdésnek hangzik talán, azonban nagyon kicsi  a határmezsgye.
Általában a színház inkább görbe tükröt tart a társadalomnak, s felnagyítja azt a szituációt, amiben éppen élünk, vagy ami történik körülöttünk nap mint nap.
A középkorban a commedia dell’arte az úri osztály kifigurázásáról szólt, s egyfajta görbe tükröt tartva, mutatták meg a hibáikat és az erényeiket is. A színház ma  is erről szól, s azt gondolom, hogy ennek az intézménynek a legnagyobb felelőssége az, hogy valamilyen módon neveljen és jobbá tegye az ember életét, még akkor is, ha a bűnöket mutatja meg.

Azt szoktam mondani a növendékeimnek, hogy az a fantazstikus a színészetben, hogy közben elkövethetsz olyan bűnöket, amit a privát életben soha nem tennél meg. A színtéren lehetsz gonsoz, gyilkos, őrült szerelmes, a színpadon bármit megengethetsz magadnak és még csak gyónni sem kell.

Nincs lelkiismeretfurdalás, hiszen mindez arra szolgál, hogy más bőrébe bújva egy szerepet megformálva, s közben könnyeket vagy mosolyt csalva a nézők arcára elgondolkodtassunk, és a darab üzenete felszínre kerüljön. Én azokat az előadásokat helyezem előtérbe, aminek van mondanivalója, azonban ez mindig más és más síkon történik.

A színházban nemcsak a jó dolgokat mutatjuk meg, néha a fájdalom kerül előtérbe. Az egyik kedvenc darabomban, az emberi gyarlóságra és szenvedésre a szerelem tükre által derült fény, habár a fiú mindvégig kitartott halálos beteg hitvese mellett, mégis az imádott nő a karjaiban lelt örök nyugalomra. Hogy tudná ezt egy ember ép ésszel feldolgozni? Ez már nem egy egyszerű sík, itt már nagyon bonyolult emberi érzéseket kell megmutatni, amiről azt gondolom a színészek igazi csemegéje lehet. Én fürödtem ebben a szerepben, borzsasztóan élveztem, s a visszajelzések alapján úgy nyilatkozhatok, hogy a nézők is elégedettek voltak a partnernőmmel közös alakításunkkal.

A művész doppingszere az adrenalin

A musicalek általában nem ábrázolnak ennyire összetett érzelmeket, bár ma azt vallom, hogy minél bonyolultabban próbálja valaki megfoglamazni a musicaeleket, annál jobban jár. Én abban hiszek, hogy a színész még a halála percében is képes magas c-vel üdvözölni a nézőt. Erre többp példát is találunk, ha megnézzük a West Side Story Toniját, Rómeó és Júlia Mercutióját, vagy éppen Rómeóját. Talán banálisnak gondoljuk, hogy az ember a halála percében is énekel, azonban az a színész műveli jól a mesterséget, aki ezt valóban komolyan veszi, hiszen aki ezt elbagatelizálja és még rá is tesz egy lapáttal, az ezt a műfajt nem tiszteli, sőt cinikát mutat.
Nekünk színészeknek őszintének kell lennünk és elhitetni a nézővel azt a perspektívát, melyben hitelessé válik, hogy egy énekes és színész dalra fakad az érzések tengerében. Azt gondolom ez az igazán nehéz feladat ebben a hivatásban.

Azt szoktuk mondani, hogy a színház akkor erős és működik jól, amikor az érzések már annyira elhatalmasodnak, hogy azt már csak a zene eszközével lehet kifejezni. Én a muzsika létjogosultgában legalább annyira hiszek, mint a prózai színjátszásba. A különbség csupán annyi, hogy a prózai darabokban az idő múlását finomabban érzékeltetik, s nem lehet hatalmas, gerjesztő érzelmeket megmutatni.
Míg a musicalben az igazán nagy bensőségek megmutatására van szükség, a generális érzésket, fájdalmakat mutatjuk be egy -egy dalon keresztül, s habár kicsi az esély rá, hogy finomságokatjátszunk el a színtéren, mégis azt gondolom arra kell törekednünk.
Éppen ezért oly fontos számomra a versek és a költészet szeretete és a színész azon keresztüli kondicionálása.

Nemzeti Lovas Színház a kulisszák mögött

Én így képzelem el a színházat és a színészetet. Popper Péter színész pszichológus csodálatosan megfogalmazta a színészet egyes fajtáit. Ő úgy fogalmaz, hogy kétféle színész szélsőség létezik: az egyik a komédiás, a másik a varázsló.
A komédiás kicsit felszínesebben fogalmazza meg mondanivalóját, azonban rendkívüli módon ért a szórakoztatáshoz. A varázsló mélységesen átéli szerepeit, sokszor kudarcként fogja fel a egy szerep megformálását, s órákig, hetekig gondolkozik a kivitelezésen.

Azt gondolom, az az egészséges, ha egy kicsit mindkettő bennünk van. A színészi eszközöket könnyedén kell tudnunk használni, könnyűszerrel, táncolva, komédiázva, s közben a lelkünknek tudnia kell sírni. Hát ez az igazi síró bohóc esete a varázslókomédiással. Erre törekszem a művészet iránti alázatommal és a színház iránti tiszteletemmel.

A lovas színház körülményei ezt éppúgy megkívánják, s nem csak lehet, hanem kell is kamatoztatni az effajta tehetségünket. Bubik István kollégám ( 2004. november 28.) színjátékosnak hívta magát. Mi épp olyan színjátékosok vagyunk, hiszen igyekszünk a nézőknek valami csodát mutatni, én ebben hiszek és a ló csak megemeli ezt a csodálatos élményt, amennyiben úgy lovagolunk, ahogy a lelkünk muzsikál.
Így folytatom a hitvallásom, s eszerint próbálok szórakoztatni és a kollégáimnak is ezt tanítom.

ON-LINE JEGYVÁSÁRLÁS

MEGNÉZEM A REPEROTÁRT

VÁRUNK BENNETEKET A KINCSEM PARKBAN

Szeretettel

Pintér Tibor
Igazgató

 

 

Szólj hozzá
Álláshirdetés: fénytechnikust keres a Nemzeti Lovas Színház

A Nemzeti Lovas Színház technikus kollégát keres világítás, és vizuáltechnikai területekre. Betöltés… Szólj hozzá

Pintér Tibor: köszönöm a támogatásotokat!

Hadd osszunk meg veletek egy exkluzív videóüzenetet, amelyet Pintér Tibor, színházunk igazgatója küld nektek – ezekkel a gondolatokkal szeretné lezárni a Sztárbox szereplését. Köszönjük a sok-sok támogatást, szeretetet, amit kapott […]

Karácsonyi üzenet

Az év utolsó előadásai következnek és szeretnénk benneteket meglepni egy kis ajándékkal! Most Te is ott lehetsz a Nemzeti Lovas Színház óriáskivetítőjén, hogy elmond karácsonyi üdvözleted akár a családodnak vagy […]

A közönséget elbűvölte a Jégvarázs

A hétvégi Jégvarázs gálánk hatalmas sikert aratott a közönség körében, nagyon köszönjük a támogatásotokat! Ez a darab szívből született, Deák-Lőrincz Andrea tollából valamint Gazdik Dávid és Mohácsi Márk rendezésében. De […]

A Marica grófnővel elindult az őszi/téli évadunk a Kincsem parkban

Két teltházzal, hatalmas sikerrel játszottuk az egyik legnépszerűbb operettet, a darab végén nem maradhatott el a percekig zúgó taps és az álló ováció. Nagyon szépen köszönjük! Folytatás a Herkulessel – […]

Rekord számú jelentkezés az Akadémiánkon

Minden korábbinál nagyobb az érdeklődés: rekord létszámmal jelentkeztek a Nemzeti Lovas Színház lovas színész képző Akadémiájának felvételijére. A szombaton lezajlott meghallgatáson közel 30 új diákot vettünk föl a a 2023/24-es […]

Évadnyitó társulati ülést tartottunk

A napokban tartottuk évadnyitó társulati ülésünket, ahol színházunk igazgatója, Pintér Tibor foglalta össze a mögöttünk hagyott nyári hónapok eseményeit és az azt megelőző Kincsem parkos előadások tanulságait. De nemcsak a […]

Új bemutató: Herkules családi mese musical

Június elején jövünk a Nemzeti Lovas Színház vadonatúj családi mese musicaljével, a Herkulessel, ami nemcsak a gyermekeket szólítja meg, hiszen az egész családnak remek szórakozást nyújt a pazar látványvilággal megspékelt […]

Fogadj örökbe!

Kiválaszthatja a Nemzeti Lovas Színház Ön számára legkedvesebb négylábúját. Ugyan nem viheti haza a kedvencét, az továbbra is a Nemzeti Lovas Színháznál marad, viszont azzal, hogy örökbe fogadta, az erre felajánlott összeggel fé évig támogatja az állat tartását, így hivatalosan is nevelőszülőjévé válik erre az időszakra. Minden örökbefogadónkat szívesen látunk, rendszeresen lehetőséget nyújtunk arra, hogy meglátogassa a kiválasztott lovat a Kincsem Parkban. Közvetlen közelről megnézheti, ahogy foglalkozunk vele, akár az etetésébe is besegíthet, ha kedve lenne hozzá.