Kedves Tisztelt Pintér Tibor!
Ma este a Kincsem Park sátrában kezet foghattam egy olyan emberrel, aki fél órával azelőtt a szívét tette le a sátor közönsége elé a Szűts István – Koltay Gergely Trója c. pemierjén. Letette a szívét, miután tíz éve osztja szét a Nemzeti Lovas Színház minden próbája és előadàs során a színésztársaknak, a lovaknak, a lovakkal foglalkozóknak is.
Sosem láttam ezt az embert korábban, de hallottam hírét formabontó színházi törekvéseinek, sikereinek. És ma megláthattam Gyoslábú Akhilleusz szerepében egy Kaszás Gézához mérhető mesterszínèszt, aki lovaszsonglőr, felnőttek ès gyerekek áldozatos tanítója, egy sikeres ember, egy alázatos Művész.
Sorsom kegyes hozzám: magam pedagógus is vagyok, tudom, mit jelent emberekkel vesződni egy nemes cél érdekében, gyerekeket tanítani, példaképként állni előttük minden látható és láthatatlan pillanatban.
Számos leányom egyike lovasterapeutaként például a Bátor Táborban foglalkozik önkéntesként súlyosan beteg, gyakran gyógyíthatatlan gyermekekkel és szüleikkel. Magam is lovagolok, mert Veronika tíz éves korában azt mondta nekem: Anya, megtanítalak lovagolni, hogy megtudd, mit érzek, amikor szabadnak érzem magam.
Ismétlem: szerencsés emberként nézhettem végig a Nemzeti Lovas Színház legújabb produkcióját. Hiszen ismerem a tanítás, a gyerekekkel való foglalkozás, valamint a lovazás gyötrelmeit és gyönyörűségeit is.
Mi több: magyar szakos tanárként maradéktalanul ismerem Homéroszt és Trója történetét. Mégis megdöbbentem, hogy a darab ennyire hitelesen, egyetlen torzìtás és fölösleges sallang nélkül, a lovas színház eszközeivel és átütő dallamokra írt költői szövegeivel élve milyen hátborzongató hatást ért el nálam.
Sok szülő, családtag gyönyörködött gyermeke vagy hozzátartozója produkciójában a lelátóról. Én egy gimnazista tanítványomtól kaptam a tiszteletjegyet, akit mindössze két hete ismerek.
De a lovak szeretete, tisztelete már az első angol óránkon különös áramkört hozott létre köztünk.
Ma este semmihez sem fogható katartikus élményben volt részem. Köszönöm ezt „Odüsszeusz tanár bácsinak”, a csengő hangú friss eszű „tanítványainak”, a szuper dramaturgiának és koreográfiának, köszönöm Pintér Tibornak és Farkas Dominikának, aki meghívott az előadásra.
De engedje meg, hogy nagyon szubjektív legyek: Priamos király és Akhilleusz kettőse alatt Priamos kiály dalát és hangját hallva, homokszínpadi jelenségét bámulva, könnyek gördültek le az arcomon.
Nem a náthától és a hidegtől, hanem a művészi élménytől.
Ha így tanítanák a görög történelmet és drámát ma az iskolában, minden diák baràtként ismerné meg Homéroszt, Akhilleuszt, Agamemnont, Priamost és a többi görög hőst, s választhatná példaképül vérmérséklete, erkölcsi felfogása szerint.
Én személy szerint mostantól példaképeim között tudom a Nemzeti Lovas Színház szereplőit. Gyerekeket, felnőtteket, lovakat egyarànt. Mert mindenki odatette ma elém a szívét azért, hogy magas szinvonalon szórakoztatva tolmácsolja Priamosz király üzenetét: háború helyett békét akarunk, harag helyett megbékélést, bosszú helyett megbocsátást, gyűlölség helyett szeretetet.
Köszönöm, Pintér Tibor. Köszönöm, Dominika. Üdvözlettel Maleczky Paula Pécelről. Ha tetszik Önnek, bátran ossza meg az aláírásommal együtt. Erőt és sikert a mai és holnapi előadáshoz is! Paula