Fiatalok és erősek

A fenti szlogen a társulatomról azokról a fiatal előadókról szól, akik a Nemzeti Lovas Színház utánpótlás művészeiként átvették a stafétabotot tőlünk, mentoroktól. Múlt héten bebizonyosodott, hogy itt volt az ideje és kellően megérettek rá.   A anuári János vitéz előadásunk kapcsánszembesültem ezzel én magam is.

Történt ugyanis, hogy az operett próbái alatt a tüzes akadályt ugrattam, s a lovam hatalmas lendülete miatt, le pördültem róla. Nem lett komoly sérülésem,  de a bal boka környékem és lábfejem nagyon meghúzódott, ezért úgy döntöttem, aznapi előadásunkon nem én fogom játszani Kukorica Jancsit. A helyettem beugró színész kollégám, a társulatunk egyik legfiatalabb és legtehetségesebb színésze Mohácsi Márk lett.

a  A váratlan eseménynek közben egy másik örömteli hozadéka is lett, hiszen éppen aznap volt, Janza Katával közös gyermekünk, a már 18 éves Janka szalagavató ünnepsége a Veres Pálné Gimnáziumban. Így utam hozzá vezetett tovább.

Be kell valljam döntésem mindkét szempontból kiváló volt. Mohácsi Márk kiválóan teljesített Kukorica Jancsi szerepében Először kicsit félve adtam át neki a szerepet, hiszen tudtam, hogy még csak ott sem leszek, de valahogy úgy éreztem jobb is ha nem vagyok ott. El kell tudnom engedni őket néha és azt az egész játékot amit felépítettem. Vajon tud-e magától zakatolni, ez a csodálatos élet, amit létrehoztam önmgától tovább burjánzani és lüktetni.

Bizony az lett a tapasztalat, hogy nagyon is tud, és előbb utóbb túl is fog rajtam nőni, hiszen ez az élet rendje.Akkor leszek csak igazán büszke amikor valamelyik növendékem túl is szárnyal. Példa akad már bőven, hiszen Bordás Barbara, aki ma a Budapesti Operettszínház gyönyörű kis primadonnája a növendékemként kezdte, de említhetném Vörös Editet, vagy a Rocktenorst és még jó néhány fiatalt, akiket én bocsátottam a pályára.

A legbüszkébb azonban mégis Mohácsi Márkra vagyok, hiszen ő itt is maradt nálam, a színházamban és igaz ugyan, hogy különleges szerződések kötik a művészeket most már hozzánk, ami mindegyikünk szempontjából egy fantasztikus fúzió, de én úgy gondolom Márk nem is akar innen elmenni. Kukorica Jancsi szerepét olyannyira jól játszotta, hogy csak egy-egy néző kérdezte meg, mégis hol van Pintér Tibor művészúr.

Bevallom őszintén, nekem nem is annyira hiányzott az az este a színházban, közben én, a szívemnek egy legalább annyira fontos, ha nem fontosabb eseményen vettem részt egy teljesen másik helyen.

Volt feleségem Janza Kata oldalán könnyekig meghatódva figyeltük kislányunkat, majd egyszer csak Kata oda súgta a fülembe:

-„Nem hiányzik a színházad?

Csak annyit feleltem.

– „Nem, Janka hiányzik nagyon!”

Ez volt a tökéletes igazság, arra a két órára. Valóban nem hiányzott a színházam, el tudtam felejteni és ezt csak annak köszönhetem, hogy tudtam jó kezekben van a lovam, a néző és a produkció is, hiszen Mohácsi Márk felnőtt a feladathoz és ehhez a csodálatos játékhoz olyannyira, hogy helyenként jobban is teljesíthet, mint én magam. Visszanéztem a videót, amit az édesapja készített róla, és valódi boldogsággal töltött el. Amikor azt látom, hogy Márk néha a gesztusaimat utánozza játék közben és „kis Pintér Tibiként” funkcionál, úgy hogy közben tökéletesen teljesíti a feladatát, egyszerűen leírhatatlan érzés egy mentornak.

Sokszor hallom azonban, hogy olyan vádak érik, hogy olyan szeretne lenni, mint Pintér Tibi. Talán, ha ez lesz a legnagyobb hibája, az még megbocsátható. Nem szégyen példaképeket állítani magunk elé és követni az útjukat.

Nekem is volt egy édesapám, akit a mai  napig követek és ha nem ezt tenném, ma nem tartanék itt, hiszen apukámtól tudtam tovább vinni azt a staféta botot, amit átadott nekem annak idején és nagyon bízom benne, hogy ezt Márknak is és a többi tanítványomnak is át tudom adni.

Ez a történet arra is rádöbentett, hogy bizony én is pótolható vagyok, mint mindenki a világon. De még a pótolhatóságom is azt jelzi számomra, hogy az amit művelünk, amit tanítunk, hogy átadunk dolgokat a fiatalabb nemzedéknek a világ legnagyobb csodája. Ha megkérdeznék tőlem, mi az amit leraktam az asztalra és a legbüszkébb vagyok rá, akkor azok biztosan a növendékeim lesznek, akik tovább viszik a nevem a magyar színház rengetegében, túl  világmindenségen. Akik tovább viszik az örökséget, amit én apámtól és ők pedig tőlem kapnak.

Eközben Janka szalagavatója is véget ért és felhívtam a csapatot az előadás után érdeklődve. A többiek szerint is Márk fantasztikusat alakított, de volt egy kollégám, aki azért megemlítette, hogy Tibi hiányoztál nekünk.

Ekkor azt gondoltam, ez a nap így volt teljesen kerek számomra.

Várunk benneteket szeretettel előadásainkon

[button style=”small filled arrow-left” icon=”” title=”On-line jegyvásárlás” url=”https://www.jegy.hu/program/troja-75961″]

[button style=”small filled arrow-right” icon=”” title=”MEGNÉZEM A REPERTOÁRT” url=”http://nemzetilovasszinhaz.hu/repertoar/”]

Szeretettel

Pintér Tibor

Igazgató