Pintér Tibor Gyermekkor
Sziasztok!
Szeretném, ha jobban megismernétek engem, az életemet, a filozófiámat, a hitvallásomat, mindazt, ami éltet, ami én vagyok. Ennek érdekében igyekszem időről időre egy-egy személyes eseményt, történetet, emléket, vagy éppen csak a gondolataimat megosztani veletek blog formájában. Első bejegyzésemben kicsit a gyermekkoromról mesélnék.
Vidéki fiúnak tartom magam, hiszen Veszprémben nevelkedtem. Szüleim mindketten népművelők voltak. Elmondhatom, hogy igazán remek, boldog gyerekkorom volt. Rengeteg verset tanultam, és a szüleim hegedülni taníttattak. Hamar kiderült azonban, hogy engem egészen más érdekel, mint a zenélés. 
A lovak szeretete felváltotta a hegedűt, így az általános iskola után nem zeneművészeti, hanem állategészségügyi szakközépbe jártam Pápán, ahol meg is pecsételődött a sorsom. A Balatonalmádi hegyoldalon tanultam meg lovagolni. Emlékszem, olyan 6-7 éves lehettem, amikor életemben először ültem lóháton, és már akkor éreztem, hogy ez mennyire fantasztikus dolog: ez vagyok én, ezt kerestem. Szóval megtaláltam önmagamat. 
Azt hazudtam egyébként, hogy kitűnően lovagolok, és amikor a szüleim még ebédeltek én fellógtam a lovardába, ahol azt mondtam a lovásznak, hogy jó lovas vagyok. Adtak is egy lovat, és bevitt az erdőbe. Nagy nehezen valahogy aztán visszahoztak a lóval együtt, de akkor már tudtam, hogy ezt fogom csinálni, ez lesz az életem. Olyannyira komolyan gondoltam, hogy kerestem egy olyan szakközépiskolát, ahol volt lovas szakosztály.
A nagy álmom valóra vált: lovon versenyezhettem a Pápai Lovas Klub színeiben! Azt azért hozzá kell tennem, hogy a tehénfejés és egyéb mezőgazdasági munkák elvégzése nem volt a szívem csücske, de mégis megcsináltam azokat is, és mezőgazdász lettem. Közben indultam a Ki mit tud-on Veszprém megyében, ahol a versmondást is, és az éneklést is megnyertem. Aztán elsőre felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol Szinetár Miklós osztályába jártam. Ekkor már egyértelmű volt, hogy színész leszek.
