A Nemzeti Lovas Színház könnyeket vagy mosolyt fakaszt a nézők és egymás arcára!
A Nemzeti Lovas Színház különleges módját választotta a jótékonykodásnak. Sok eszközből ugyan még nem válogathatunk, azonban a ló, a lovaglás és a színház adta örömöket beraktuk mi is egy jótékony kalapba, bízva abban, hogy megfelelően kamatoztatni tudjuk e szándékunkat.
Körülbelül 3 hónappal ezelőtt érkezett hozzám az együttműködésre való megkeresés Lázár Vilmos a Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetségének elnökétől és Dallos Gyula huszonötszörös díjlovas-bajnok, a lovassportok egyetlen mesteredzőjétől.
Domonyvölgyben találkoztunk egy rendezvény keretén belül, ahol egy alapítvány közreműködésével rákos gyermekek álmait valósíthattuk meg.
Ekkor hallottam először egy soproni, 16 éves, gyógyulásban lévő leukémiás lányról, akinek az a nagy álma, hogy a Nemzeti Lovas Színházban egyszer duettet énekeljünk együtt. A lányt Moharasi Melisszának hívják és nagyon boldogan mondtam azonnal igent a felkérésre.
Aztán csak törtem a fejem…
Amekkora ajándék lehet ez Melisszának, legalább akkora felelősség is mindkettőnk részéről.
Pattogtak a kérdések a fejemben. Hogy lovagol ez a kislány? Hogy énekelhet ez a kislány? Mi történik, ha …
Mint kiderült, aggodalmam felesleges volt. Az előadás előtt már kétszer felvettem Melisszával és szüleivel a kapcsolatot, hogy a Nemzeti Lovas Színház bázisán, a Kincsem Parkban találkozzunk. Ez volt Melissza álmának a főpróbája, mint kiderült kitűnően lovagol és énekel.
Szabadidejében egy soproni színjátszó kör tagja, ahol rendszeresen játszik kisebb nagyobb szerepeket. Sem a lovak közelsége, sem a színpad nem volt idegen számára. Könnyű dolgom volt.
Bátran kijelenthetem, hogy Melissza, hasznos tagja lett csapatunknak, hiszen első nagy bevetése mindjárt a Nemzeti Lovas Színház nyitó gáláján, a Hungalórum című musical operettek lóhátról című show műsorban történt meg.
Duettünkhöz a Padlás című musicalből a Fényév távolság című dalt választottam, s közben vágtára sarkallva lovunkat száguldottunk Melisszával. A dal végén egymás kezét fogva énekeltük:
” Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…”
Nehéz volt úgy énekelni, hogy ne jöjjenek ki a könnyeim, összeszorult a torkom, megható volt számomra, ez a fiatal kislány milyen példa mutatóan helyt állt, ebben az egyébként nagyon nehéz helyzetben.
Meggyőződésem, hogy gyógyítani mi is tudunk, habár bárgyúság lenne az előadóművészetet azok közé a fantasztikus hivatások közé sorolni, mint az orvostudomány és a pedagógusok, akik valóban gyógyítanak, azonban egy kis szakadék után úgy érzem, hogy nekünk művészeknek is nagy felelősségünk van. Az a meglátásom, hogy a muzsika, az éneklés, a színház önmagában gyógyító erővel bír. A mi felelősségünk többek között ez.
Az üzenetem a nézőknek is, és a kedves olvasóknak is, hogy ha mi valahogy gyógyítani tudunk, akkor csak így, hogy könnyeket vagy mosolyt fakasztunk a nézők és egymás arcára is.
Nagyon boldog vagyok, hogy ennek a kislánynak, ha egy picit is, de hozzá járulhattunk a gyógyulásához és az álmát valóra válthattuk.
Melissza csodálatos példáján felbuzdulva, az azóta eltelt időben a Nemzeti Lovas Színház állandó kis vendégei a Cseppkő gyermekotthon gyermekei is, akik fantasztikus rajongással és érdeklődéssel vesznek részt rendszeresen előadásainkon.
Várunk Mindenkit a Nemzeti Lovas Színház új produkcióira
[button style=”small filled ” icon=”” title=”MEGNÉZEM A REPERTOÁRT” url=”http://nemzetilovasszinhaz.hu/repertoar/”]
Szeretettel
Pintér Tibor
Igazgató
