Egy emlékkoncert tanúlsága

Máté Péter február 4-én ünnepelte volna 70. születésnapját, és ünnepelte az egész ország, akik szerették és tisztelték őt. Közel 150 dal szerzője, művei évtizedekkel halála után is nagy népszerűségnek örvendenek. Különleges viszony fűz Máté Péterhez, habár sosem találkoztam vele személyesen, mégis egy megmagyarázhatatlan szoros kötődés fűz hozzá. Sokat törtem a fejem egy róla szóló musicalen, mint megannyi színház, de bizonyos jogi helyzetek miatt még nem jutottam arra a pontra, hogy bemutathassam a megálmodott művemet. Csodálatra méltó zeneszerző és maga az a hang, amit képvisel. magam is már fiatal koromban rengeteg szerzeményét megtanultam. A mai napig nagyon szeretem énekelni a dalait, egyszerűen azonosulni tudok azzal a lelkülettel, gondolati körrel, amit üzenni kíván közönségének.

Közel egy hónappal ezelőtt egy különleges felkérés érkezett hozzám, amikor is a Bakonyszetnlászlói Művelődési Központ igazgató nője keresett meg egy Máté Péter emlékkoncert ötletével, amit a művész születésnapja alkalmából rendezett a kultúr központ. Nagyon megtisztelt a megkeresés, azonban azt is rögtön megállapítottam, hogy 1 órán keresztül nagyon nehéz a nézők érdeklődését fenntartani, úgy hogy minden egy előadó köré csoportosul. Habár sokat morfondíroztam a helyzeten emiatt, végül elvállaltam a fellépést, egyrészt, mert elsősorban énekes vagyok, és ez számomra mindig kihívást is jelent, másodszor pedig Bakonyszentlászló édesapám szülőföldje is egyben, tehát különösen közel áll a szívemhez ez a település. Édesapám már 18 éve nincs köztünk, de azt gondolom a lelke és az ő karizmája, a tudás és az a hit, amit átadott nekem, talán életem végéig elkísér engem. Ezen gondolatok után, már kötelességemnek éreztem, hogy Bakonyszentlászlón elénekeljem ezt az estet.

Elérkezett február 4-e és nagyon beteg voltam, habár az influenzából már kifelé kászálódtam, de egy énekes hangja éppen ezt az időszakot sínyli meg leginkább. Erősen köhögtem, hamar beszáradt a hangom, nehezen jöttek ki egészséges és finom dallamok a torkomon. Mindent elkövettem, hogy ez a botrányos helyzet javuljon valamelyest. Gyömbérrel, forró teával és megannyi antibiotikummal felszerelkezve elindultam az emlékkoncertre.

Egyszer egy rendező azt mondta nekem: „Tibor, te akkor vagy igazán jó előadó, ha fáradt, beteg vagy. Ha árad belőled az erő és az egészség, a virtualitás és spiritualitás az emberek zömének, bizonyos közegben, főleg szűk kis színpadokon, már egy picit sok vagy. Mikor kevésbé vagy harsány, van előtted egy megmagyarázhatatlan titokzatos fátyol” Sokáig nem értettem, hogy lehet valaki akkor a csúcson, amikor beteg vagy fáradt. 43 éves művészként azonban egyre jobban kezdem értelmezni ezt a rendezői instrukciót. Ez a megállapítás ezen az emlékesten is alátámasztást nyert.

Minden törekvésem ellenére, rettenetesen rossz állapotban érkeztem a színpadra, és a műsorom bár elkezdődött én kicsit rekedtesen, gyengébben, hamarabb beleizzadtam és belerozsdásodtam az előadásba. Azonban ahogy fáradtam és tűntem volna el a színpadról a hangi hátrányom miatt, a közönség úgy emelt fel a szeretetével és tiszteletével. Tündököltem és pompáztam valami különleges fényben. Ez az a csodálatos adok-kapok energiaáramlás művész és közönsége között, ami teljesen felvillanyozott. Fáradságom őrült nagy sikerbe torkollt. Azonban ezt a sikert most nem a tudásomnak és rutinomnak köszönhettem. Ide a lelkem és az örök hitem kellett, amit leraktam és kitettem az asztalra. Ezt a közönségem is értékelte, onnantól kezdve nem érdekelte őket milyen a hangom, és hogy technikailag nem voltam teljesen rendben. Az előadás végeztével úgy érzetem, soha nem énekeltem még ilyen jót.

Biztosan édesapám szelleme is ott lebegett valahol, hogy átsegítsen a nehezén. Igaznak vélem azt a mondást, miszerint amennyit mi előadók adunk a közönségünknek, annyit is kapunk a nézőktől. A híresztelések ellenére tudjuk, hogy ebből él a művészember, közönsége szeretete emeli a magasba őt. Engem sosem érdekelt a gázsi és hogy gazdag színész legyek, engem csak az hajtott eddigi pályafutásomon és még a mai napig is ez motivált, hogy művészetemmel könnyeket és mosolyt fakasszak az emberek arcára. Amíg pedig ez érdekelm addig mindig lesz belőle pénzem is, hiszen igazi hivatásként művelve, szívvel, lélekkel dolgozva a közönségért, azt gondolom, a megélhetésem  sose kerülhet veszélybe.

Várunk bennetek szeretettel a Kincsem parkban

[button style=”small filled arrow-left” icon=”” title=”On-line jegyvásárlás” url=”https://www.jegy.hu/program/troja-75961″]

[button style=”small filled arrow-right” icon=”” title=”MEGNÉZEM A REPERTOÁRT” url=”http://nemzetilovasszinhaz.hu/repertoar/”]

Szeretettel
Pintér Tibor
Igazgató