Költészet nélkül lehet élni, de nem érdemes
Édesapám szótárából választottam a címem apropójául szolgáló frappáns megfogalmazást melyet, akkor használt, mikor megkérdezték tőle, hogy mégis mire jó az, hogy több száz verset ismer kívülről. Költészet nélkül lehet élni,de nem érdemes, válaszolta. Hogy miért arra csak évekkel később jöttem rá igazán. Imádtam a verseket már kisgyermekkorom óta, hiszen édesapám, mint a Váci Mihály Irodalmi Színpad alapítója és vezetőjeként, egyúttal a versmondás utolsó mohikánjaként adta át nekem ezt a fantasztikus tudást, amit akkor még én sem értékeltem ennyire, mint most.
Akkor még csak azt gondoltam, hogy tudok verset mondani. Nos szavalni tudtam, de a verset teljesen átélni és valódi jelentésével tisztában lenni, akkor még nem.
Egészen felnőtt koromig kellett várnom, mire véglegesen megértettem mi húzódik pontosan a versek hátterében és mi szükségeltetik ahhoz, hogy hűen tudjuk előadni azt. Erről azonban majd később.
Színészként úgy vélem kötelességünk ezt az irodalmi műfajt is képviselnünk, s tovább hagyományoznunk az utókornak.
Egy vers ismerete nem csupán a memóriánk trénere. Annál sokkal – sokkal több, legfőképp nekünk művészeknek. Számunkra olyan kell, hogy legyen a versmondás, mint egy sportolónak a futás.
A versek érzelmeket örökítenek meg a jövő nemzedékének, korokat, kultúrákat megtestesítő személyes hangvételű üzenetet rejtenek.
Egy társadalom görbe tükrei, melyek éles viszonyokat ábrázolnak és szabélyrendszerek figyelhetők meg benne.
Megérteni legalább anniyra nehéz a költeményeket, mint megalkotni.
Az emocionális tapasztalatok melyet ma már érzelmi intelligenciaként ismerünk, mindinkább hozzásegítenek ehhez, s mérőszáma megmutatja egy adott ember benső felkészültségét az érzelmesség széles skáláját tekintve.
A művek jellegzetessége, ami kétségkívül megkülönbözteti a prózai alkotásoktól, az a dallam és ritmika mely minden esetben rímeléssel párosul.
A vers magába foglalja mindazt, amit ma EQ-ként, vagyis érzelmi intellginciaként emlegetünk. Az intelligenciahányados(IQ) kiegészítéseként funkcionál ez a fogalom, melynek megléte nélkül egyetlen vers megérétsére se akarjunk vállakozni.
Mi emberek akkor működünk megfelelőképpen, ha mindkettő egymást kiegészítő hányados rendkívüli módon képes összedolgozni.
Azért is tartom fontosnak ezt kiemelni, mert úgy vélem az oktatásban a tanárok zöme nem fordít kellő figyelmet versekre. Nem célja az oktatási rendszernek a versek szeretetének tovább örökítése a fiatalabb nemzedéknek. Óriási problémának gondolom, hiszen ez a hozzálllás csak egy sivár, érzelmileg üres generációhoz fog vezetni, ahol már talán a színészet nyelvén sem tudnék megszólalni.
Mindaddig biztosan ezt fogom gondolni, amíg lesz olyan magyar diák, – és felnőtt is – , aki nem ismeri kívülről a magyar Himnuszt. A költő neve pedig még nagyobb homályba burkolózik sokak számára.
Sajnos egyre inkább kihalóban van a költészet e formája, s a rímek művelésének tudománya már inkább a RAP műfajhoz kapcsolódik. Egyre kevesebb a magas EQ-val rendelkező tehetség, aki képes érzelmeit egy papaírlapon megformálva megörökíteni azt.
Én tartalmas, egész embernek érzem magam, és ezt részben a leghíresebb magyar és külföldi költőknek köszönhetem. >> ITT tovább olvahatjátok, hogy jutattam hozzá, ehhez a fantasztikus örökséghez.
Ma talán nem tartanék itt nélkülük, és nem végezném olyan jól a munkám ahogy. A csapatommal a színésztehetség fejlesztésére a szókincsünk bővítésére, a beszéd szépművelésére, valamint az érzelmek egyre mélyebb kimutatására törekszünk ezeken a csodálatos alkotásokon keresztül.
Egy darab létrehozásakor egy személyiség, egy karakter megformáláshoz elengedhetetlen a versek és azok pontos jelentéstartalmának ismerete
Jelzem nagyon hatékonynak bizonyul ez a fajta edzés, erről ti magatok is megegyőződhettek, amennyiben ellágottak a Kincsem Parkba, hogy személyesen is találkozzunk.
[button style=”small ” icon=”” title=”ON-LINE JEGYVÁSÁRLÁS” url=””]
VÁRUNK BENNETEKET A KINCSEM PARKBAN
Szeretettel
Pintér Tibor
Igazgató
