Álmodtam egy világot magamnak

 „Álmodtam egy világot magamnak…”

Úgy érzem, hogy most jelentős fordulóponthoz érkezett az életem… Általában az emberek gyermekkorukban álmodoznak dolgokról…én nagyon szerencsés csillagzatban születhettem, hiszen az álmaim valahogy mindig valóra válnak. Természetesen rengeteg mindent teszek is ezért, de ha abból indulunk ki, hogy sokan álmodoznak, tesznek is érte és mégsem sikerül nekik, akkor igazán szerencsésnek mondhatom magam. Persze vannak olyanok is, akiknek csak úgy minden az ölükbe hullik. Én azok közé tartozom, akik megálmodják, megteremtik hozzá a feltételeket és sikeresen létrehozzák. Szerintem ez a legjobb, mert az odavezető utat is meg kell élni, hiszen az is csodálatos. Talán ma már pont az odavezető út miatt csinálom.

Vigyázz, mit kívánsz magadnak, mert megvalósul – tartja a kínai mondás. S tényleg…én azt kívántam, hogy egyszer Budapest kellős közepén épüljön fel egy gyönyörű lovas színház, ahol lóháton szórakoztathatjuk a közönséget a kollégáimmal…ahol az emberek arcára könnyeket és mosolyt fakaszthatunk produkcióinkkal. Az álmom most valóra válik, hiszen a Kincsem Parkba költöztünk, ahol október végén kezdünk egy hatalmas musical-show-val, a Hungalórummal. A lovaink egy 16 boxos istállóban kaptak helyet, és ráadásul én is a Kincsem Parkba költöztem melléjük, egy fantasztikus szolgálati lakásba. Reggelente arra ébredek, hogy a lovak vágtáznak az ablakom előtt, hiszen a teraszom a galopp pályára néz. Úgy érzem, mindig ilyen életről álmodtam. Szóval itt állok az álmaim kapuja előtt, ahogy az EDDA slágerében…”álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt”…illetve benn állok már kapun belül…s bár ez a csodálatos bázis megvalósult, de ez még nem a végső forma. Ez egy infrapaneles, fűthető, 600 néző befogadására alkalmas sátorépület, amely már ott van azon a helyen, ahol véglegesen is el tudom képzelni. A következő lépcsőfok, hogy egy kőépület szülessen majd ebből. Nagy felelősség ez az életemben, mert úgy érzem, hogy nekünk kell tenni annak érdekében, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet…hiszek abban, hogy azok az emberek, akik ezekről döntenek, a Kincsem Lovas Program megalkotói, a törvényalkotók, akiknek a kezében vagyunk felfigyelnek erre. Ennél jobb helyre nem kell, hogy kerüljünk, a lehetőség tehát adott, de maga az épület infrastruktúrája még fejlődhetne.

Mindenkinek azt üzenem és ez a jelszavam is: NYISD KI A KOMFORTZÓNÁDAT! Aki erre nem képes kortól függetlenül, az boldogtalan ember lesz. Ahhoz, hogy kilépj a komfortzónádból bátornak kell lenned! Vállalkozó szelleműnek kell lenni és mindig célt fogsz érni! Ha megteremted az álmot és a célt, és kitartasz mellette, akkor valahogy megteremtődik rá a pénz is. Igaz, hogy vannak hullámvölgyek, én sem tagadom, hogy lassan mi is kifogyunk a pénzből, de semmi sem tökéletes és keményen meg kell érte dolgozni. Sajnos mi is a gazdasági nadrágszíjunk végét kötögetjük már…bizony-bizony nehéz kijönni anyagilag. Mégis azt mondom, hogy menetelünk tovább, hiszen erre tettem fel az életemet és inkább összeszorítjuk azt a bizonyos nadrágszíjat majd jövő év elején. Most már kimondhatom, hogy az álom, amiben hittem itt van az orrom előtt…a hajó felépült, vízre raktuk, ami óriási dolog, mert van, akinek sem hajója, sem vize nincs…már csak a hajót kell tudnom jól kormányozni.

Azt tudom tehát tanácsolni mindenkinek, hogy tárja ki a komfortzónáját…én is ezt teszem! Néhány barát-kollégától is meg kellett válnom és helyettük újakat toborzok…és ez sem ördögtől való dolog, hiszen ha szakmai alapon nyugszik a barátság és szakmailag valami baj van, akkor el kell tudni engedni őket. Lehet, hogy még vagy 50 évig is akár magam mellett tudhattam volna őket, de ha tisztában vagyok vele, hogy nem eredményes szakmai kapcsolatot hozott volna, akkor meg kell tudni válni tőlük. Meg kell tudni válni néha a lótól is, a szerelemtől is – amire megtanított az élet a tavalyi évben, hiszen nem kaptam meg akit szerettem, így lemondtam az érzésről is, megpróbáltam teljesen elfojtani és sikerült – és a barátoktól is, újakra szert tenni, ez is egy bölcsesség… Azt mondják, hogy járt utat járatlanért ne adj fel…ezt én azzal egészíteném ki, hogy győzödj meg róla, hogy a járt út nem jobb-e a járatlannál illetve próbálj meg járatlan utakat is kitaposni magadnak, légy bátor és úttörő!