Egy éjszaka a Kincsem parkban
Biztosan kevesen tudjátok, hogy ezt a csodálatos életformát, amit sikerült kialakítanom magam körül, megkoronáztam azzal, hogy nemrégiben ide is költöztem a Kincsem parkba. Mint a Nemzeti Lovas Színház igazgatója azzal a felelősséggel tartozom a színházam és a lovaim iránt, hogy most 120 százalékos verő szívvel itt kell élnem és gondoskodnom róluk. Azt hiszem ez az indítás periódusában különösen jó döntés.
Nagyon kalandos életet élek itt, rengeteg viszontagsággal jár, viszont annál több szép élményel is gazdagodtam. A hálószobám túloldalán már hallom a lónyerítést, ahogy a lovaim dobognak és azt is tudom, hogy melyik mikor ébred. Egyik éjszaka hajnali 5-ig üldöztem egy egeret, mint a Tom és Jerry showban. A másik hajnalban az önitatókból vertük ki a befagyott vizet. Összefoglalva tehát egyáltalán nem unalmas és viszontagságos, sőt a belváros szívében azt hiszem igazi oázisra leltem itt a Kincsem parkban.
A nap 24 órájában egy lovas pálya közepén élve, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bármikor rápattanhatok a lovamra és közös edzésünk közben mindketten végre fellélegezhetünk. Én az esti órákban szeretek a leginkább lovagolni, végre nem sietek sehova, senki nem zavar és az esti csend rányomja bélyegét a közös munkánkra.
Az egyik este azonban egy érdekes eset történt velem, melyet most szeretnék megosztani veletek, hiszen engem is csak méginkább rádöbbentett arra, hogy az ideköltözésem a lehető legjobb döntés volt nekem is, a lovaimnak is és a színházamnak is!
Ezen az éjszakán 8-fél 9 környkén tudtam csak lóra ülni, ez nem jelentett különösebb problémát, hiszen van egy fénytechnikával felszerelt fedeles lovardánk, ahová bármikor vihetjük lovainkat edzeni, hiszen a miénk! Ahogy felvezettem a lovamat az istálló és a fedeles lovarda közötti, rövid alig 300 méteres szakaszon, ahogy kinyitottam az épület ajtaját az utolsó pillanatban, a lovam valamitől megíjedt és kitépte magát a kezemből…
Itt azt hittem vége a lónak is, vége az életemnek is, ezt a lovat soha nem találom meg. Egyszercsak 8-10 kör után, prüszkölő szájjal és ziláló orrlikakkal elkezdett felém jönni az elszabadult lovam és mintha ezt mondta volna: ” Tibi, köszönöm, kivágtáztam magam, nagyon jó kedvem van, bocs ezért a kis kihágásért, visszajöttem hozzád, kezdhetjük!” 🙂
Odajött hozzám, mintha mi se történt volna. Felültem rá és akkor este a fedeles lovardában életem legjobb edzése történt meg velem ezzel a lóval. Számomra ez is csak azt példázza, hogy minden ló valójában szabadnak született és szükségük is van erre. Éppen ezért tavasztól a lovainkat karámozni is fogjuk, természtesen folyamatos kontroll alatt tartva a viselkedésüket.
Az ellenőrzés nagyon fontos részét képezi a lótratásnak, hiszen ha például egy lovat karámban tartunk és akár 3 hónapig nem foglalkozunk vele, elvadulhat. Sok hobby ló tulajdonos esetleg ezt nem tudja megfelően kezelni ezért a ló agresszív is lehet. Nálunk a színházban szerencsére profi lovasokkkal dolgozhatok együtt, akik figyelünk és megfelelő rutinnal rendelkezünk egy elvadultabb ló idomításához is. A problémásabb lovak edzéséhez Lezsák Levente segítségét kérjük, utolsó lehetőségként az úgynevezett suttogó módszert alkalmazza, azonban ha így sem lehet a lovat megfelelőképpen idomítani, akkor azonnal meg kell válni a lótól. Sok minden van, ami bámulatos, de az embernél még sincs csodálatosabb. Nálunk ez priritást élvez, én mégiscsak az embertársaimat óvom, addig nem fajulhat a helyzet, hogy a gyermekeink és fiatal kollégáink testi épségét veszélyeztesse egy agresszív ló.
Erre talán a legjobb példa lehet, hogy az este történt izgalmak után a lovam mégiscsak visszajött hozzám. Kivágtázta magát és hol jobb helyen, mint a Kincsem park gyorsasági pályáján. Egy rövid időre telivérnek képzelte magát az andalúz ló, és elábrándozott milyen lenne egy ilyen versenyen indulni, aztán hamar rájött, hogy ez nem a neki való sport és visszatért a gazdihoz Pintér Tibihez, akivel utána a lovas iskola és a díjlovaglás rejtelmeiben fürdőzött.
Kifelé sétálva a hólepte Kincsem parki tájban felfigyeltem a tízemeltes házak fényeire és a messziről kiszűrődő repülőtér zajára. Egy Rousseau-i gondolat fogalmazódott meg bennem miszerint: „vissza a természethez”. Kicsit azt súgta nekem, hogy ez az iagzi valóság, Budapest szívében egy természet közeli helyen, úgy érzem megtaláltam a valódi boldogságomat.
Tartsatok velünk Ti is, találkozzunk a Kincsem Parkba
[button style=”small filled arrow-left” icon=”” title=”MEGNÉZEM A REPERTOÁRT” url=”http://nemzetilovasszinhaz.hu/repertoar/”]
[button style=”small filled arrow-right” icon=”” title=”ON-LINE SZERETNÉK JEGYET VÁSÁSROLNI” url=”https://www.jegy.hu/program/janos-vitez-75526″]
Szeretettel
Pintér Tibor
Igazgató
