Hamis értékekkel nem lehet sportszerű játékot játszani
A lovas színházak vitafóruma aktívan él és munkálkodik. Mai blogbejegyzésem ihletadója egy nézőnk kommentje volt, melyet először a Nemzeti Lovas Színház látogatói bejegyzései között olvastam, majd kicsit jobban utána nézve láttam, hogy a komáromi Lovas Színház Facebook oldalán már közzétette véleményét, onnan azonban törlésre került. A kommentet itt olvashatjátok.
Ha az igazgató beszélne belőlem azt mondanám, a leírtak meglehetősen rossz színben tüntetik fel a komáromi Magyar Lovas Színházat, most azonban egy barátként és kollégaként szólalok meg, s megragadva az alkalmat üzennék Márkos Attilának:
Attila! Nagyon sok mindent köszönhetek neked, butaság a pereskedés, mert a gyűlölet a gyenge ember utolsó fegyvere. Ne akarj háborúzni velem, mert nincs értelme. Még mindig azt tartom, ha összefogunk, attól még erősebb lehet az a cél, amit mindketten a zászlónkra tűztünk, és habár az országunk nem túl nagy, de két lovas színház megférne egymás mellett bőven..
Az ismeretségünkre és az együtt elért sikereinkre való tekintettel én soha nem bántottalak, ám ugyanezt fordítva sajnos nem lehet kijelenteni. E fölött azonban szemet hunyok, nem az a küldetésem, hogy pereskedjek, harcoljakés így tönkretegyek egy születőben lévő csodálatos színházi műfajt, ráadásul csak energiát visz el tőlem Épp ellenkezőleg, én arra törekszem – és mindennap nemcsak az előadásokon -, hogy jól végezzem a dolgom. Létrehozzak,gondozzam a megálmodott színházam, és a folyamatos fejlődésre koncentráljak. Én akkor is ezt fogom csinálni, ha nulla forintom származik belőle és akkor is ha csillió milliókat hoz az üzlet a konyhára.
Mindazonáltal nem gondolom, hogy a komáromi Magyar Lovas Színház halálra van ítélve, azonban a sportszerűtlen versenyt a nézők sem díjazzák. Egyszerű következtetést levonva egyértelműsíthető, hogy hazug szlogennel nem lehet túl magasra mászni a ranglétrán.
Mii színészek és művészek nem engedhetjük, hogy egy hamis platformra építkezzünk.
Mondják ezt autókereskedőkről és különböző fogyasztói társadalomban pillanatokon belül eladható dolgokról is
A színházművészet a legnagyobb jóindulattal sem sorolható ezek közé. Nekünk arra kell büszkének lennünk, hogy képesek vagyunk hitelt adni az előadásainknak úgy is, hogy nem kell lehazudnunk a csillagokat az égről. A nézők akkor is megtisztelnek bennünket a jelenlétükkel, ha őszinték vagyunk. Sőt, csakis akkor tudnak minket igazán tisztelni.
Én személy szerint, ha ilyesmivel találkoznék az utcán, valószínűleg a szánalom érzése hatalmasodna el rajtam a tisztelet helyett. Egyszerűen tovább sétálnék a negatív érzelemmel a zsebembe és otthon beülnék televízió elé, ahelyett, hogy egy plakát láttán rögtön a jegyirodát tárcsázom.
Attila! Talán még nem érzed a helyzet súlyát, de remélem, mihamarabb körvonalazódik benned a gondolat, hogy ezzel a játékkal csak magadnak teszel rosszat, ellehetetleníted a saját színházad egy igaztalan szlogenre alapozva, amin már inkább mosolyognak az emberek.
Csak egy költői kérdésnek szánom, de Te úgy gondolod, hogy ennek van értelme?
Csinálj egy olyan színházat Komáromba, ami frankó, működik, és együttműködik, elismeri a konkurenciát és versenybe száll a rivalizálás helyett.
Nekem ez a célom, hiszen egy egészséges versengésre szükség is van a szolgáltatóiparban. Tudod: amikor csak egy étterem van egy utcában (…) stb.
Én elismerlek Téged, a színházad és művészeid, a közös munkásságotok egyaránt. Na azért nem azt mondom, hogy nem tudnék kritikával élni, de minek is tenném? Úgy gondolom, ezt nem az én posztom kielemezni, hiszen nem savanyú a szőlő.
Büszkeséggel és boldogsággal tölt el, hogy az általam elindított projekt még él. Ez egy „krisztusi helyzet” is, hiszen valami feltámadt, ami egyszer meghalt és tovább viszi valaki más. Erről szól az élet. Én borzasztó szomorú lennék, ha a halálom után a lovas színház is követne ezen az úton. Alapítottunk valamit közösen, örülj neki, légy tőle boldog és csinálj valami újszerűt. Ebben a helyzetben a kreativitásodnak csak a komfortzónád és a saját elméd szabhat határt.
Továbbra is felajánlom a segítségem a Komáromi Magyar Lovas Színháznak. Egyeztessünk, kommunikáljunk a jövőbeni produkcióinkról.
Én ugyanolyan boldog leszek akkor is, ha ez nem történik meg, azonban részemről így zajlana egy sportszerű versengés Magyarország két lovas színháza között.
Attila! Az általad rám testált perektől és negatív hullámoktól én nem leszek gyengébb, vagy talán csak pillanatokra, míg arra gondolok, hogy süllyedhetett idáig egy valaha virágzó kapcsolat. Bár nagyon is jól emlékszem, hogy jutottunk idáig.
Ezt a döntést hoztam, erre vállalkoztam, mikor Attila annak idején felajánlotta nekem, hogy mi ugyan működhetünk együtt és az valóban egy csodálatos fúzió, de a társulatomra már nem lenne szükség. Talán a pénz motiválta őt?!
Engem nem a pénz motivál, ha az motiválna, talán ma nem íródna ez a blog, és nem volna igaztalan a komáromi szlogen sem, hiszen lehet, hogy valóban csak egy lovas színház lenne.
Én társulat orientált vagyok, és csak a saját hadseregemben hiszek, akiket én és a csapatom legjobb színészei képeznek ki. Napról napra egyre élesebben látszik, hogy jól végzik/végezzük a dolgunkat és kitűnően szolgáljuk a nézők szórakoztatását.
Azt kívánom a komáromi Magyar Lovas Színháznak, hogy ezentúl is vigyék azt a fantasztikus örökséget, amit alapítottam, ellenben azt kérem tőlük, tegyük mindezt barátsággal. Attól, hogy két ember elválik egymástól, nem lesz törvényszerű, hogy bíróságokon kell találkozniuk.
A legjobb példa erre a kapcsolatra, hogy bár kétszer is elváltam az örök hűséget kimondó esküt követően, mindkét volt feleségemmel tökéletes viszonyt ápolok. Ha ez nem így volna, azt a gyermekim sínylenék meg. A színház ugyanilyen számomra. Ha a szülők nem ápolnak jó viszonyt, a gyermekük sem fog kiválóan teljesíteni.
Rengeteg kollégától váltam meg az utóbbi időben, mert elfáradtak művészileg, azonban a kitűnő barátság, megmaradt mindegyikünk életében. Az elválás egyáltalán nem biztos, hogy rossz dolog, sőt néha a fejlődésünket segíti. Előrébb vihet egy helyzetet, kapukat nyitva ezzel egy új világba.
Az általad indított perek számából csak arra tudok következtetni, hogy számodra nem nyílt új világ. Szálljunk ringbe face to face, és egymással szemben mutassuk meg az értékeinket úgy, hogy a küzdelem után egymás teljesítményét elismerve, barátsággal válunk el. Játszhatunk alattomos játékot is, Hollywoodot idézve, ahol a bűnözők hátulról szúrják mellbe a másikat. Nem tudom, Te hogy vagy vele, én biztos az elsőben hiszek.
Fontosnak tartom, hogy a nézők nyomon követhessék ezt a kommunikációt és így tudatosulna bennük, hogy a hamisság álruhája mögé bújva csak ideig óráig lehet kergetni a sikert.
Újra hangsúlyoznám, hogy Pintér Tibor annak a színháznak az élenjárója, amiből valóban csak egy van, ez pedig a Nemzeti Lovas Színház.
Kövessétek nyomon a honlapunkat és természetesen minket is, hogy mikor hol tudtok velünk találkozni.
ADDIG IS SZERETETTEL VÁRUNK BENNETEKET A KINCSEM PARKBAN
Szeretettel
Pintér Tibor
Igazgató
Ui.: A Google keresőmotorok a nevem alapján még rátok találnak az interneten. Kérem a nevem mielőbbi eltávolítását a keresőmotorok szószedetéből is!
