Lovas színház nem csak egy van!
Az egyik lovas színház Magyarországon a Komáromi Magyar Lovas Színház, melyet én magam alapítottam és az összes produkciót én rendeztem 7 éven keresztül. Azóta ez a fantasztikus színházi létesítmény, melynek igazgatója Márkos Attila, az örökségemet folytatva, bár jellemző módon majdnem ugyanazokkal a darabokkal, talán azóta egy vagy két darabot írva az elmúlt négy évben, töretlenül folytatják tevékenységüket. Ami ellen természetesen semmi kifogásom, sőt nagyon örülök, hogy léteznek. Én azt vallom, hogy egy étterem egy utcában, ha csak egyedül van, akkor előbb utóbb unalmassá válik az élete, hiszen nem lesz kivel rivalizálni, a vendégeknek nem lesz összehasonlítási alapja és előbb utóbb dugába dől a vállalkozás.
Eznnel azonban szeretnék kijelenteni valamit: lovas színház nem csak egy van! A komáromi székhelyű lovasz színház így hirdeti magát évek óta, felelőtlenül becsapva nézőit, tudomást sem véve a Nemzeti Lovas Színház létezéséről. Ami azt gondolom, hogy nem csak hogy létezik, hanem kitűnően funkcionál.
Én, mint igazgató nem jelenthetek ki ilyet, hogy jobbak vagyunk Komáromnál, viszont arra kérem a nézőinket, erről győződjenek meg ők maguk. Jöjjenek el hozzánk és hasonlítsák össze a két idézőjeles éttermet, hogy hol finomabb az étel, hova szeretnek szívesebben járni.
Semmi nem indokolja, hogy ne lehetne mind a két színházat látogatni. Egy dologban azonban szeretnék korrekciót kérni és végre tiszta vizet önteni a pohárba! Múltkori blogomban már szót emletem ennek kapcsán, azonban azt gondolom, ezt nem lehet elégszer elmondani és hangsúlyozni, el kell jusson mindenkihez, hogy a Komáromi Magyar Lovas Színház etikátlan és igaztalan módon azt állítja, hogy lovas színház csak egy van. A színház szlogenje a legkülönbözőbb fórumokon is visszaköszön, mindenféle arcpironkodás és szégyenérzet nélkül vállalják, például a Muzsika Tv fantasztikus előadásain.
A Muzsika Tv-n és egyéb televíziókban való sugárzás hagy némi kívánnivalót maga után, hiszen egy kamera nem tud úgy mozogni, hogy ne lássunk egy-egy imbolygó nézőt, vagy a takarásban lévő autó rendszámát. Mi a Nemzeti Lovas Színházban éppen ezen okoból kifolyólag nem dolgozunk kamerákkal, mert azt gondolom a lovas színház élőben adhatja át azokat az izgalmakat, amiktől különleges. Gyertek el és nézzétek meg élőben, hiszen nincs annál nagyobb izgalom, mint hogy érzitek ló az illatát és azt ahogy felveri a port az arcotokba a tőletek fél méterre száguldó izomkolosszus. Szerintem fantasztikus élmény.
Lovas színház tehát lehet, hogy több is van, de kettő biztosan, ugyanis a Nemzeti Lovas Színház Budapesten már négy éve él és létezik. Már akkor megalapítottam, miután eljöttem a komáromi lovas színházból és ezt az akkori és jelenlegi igazgató Márkos Attila is pontosan tudta.
A Nemzeti Lovas Színházzal rengeteget járjuk az országot, hiszen csak mi utaztatjuk a produkcióinkat. Ezzel megközelítőleg 10-20-szor annyi előadás – és nézőszámmal rendelkezve egy évben, mint komáromi konkurenciánk.
Ha én egy kicsit is eréjes és jogalapon működő fiú lennék, az hiszem perrel fenyegetőznék üzletrontás címén, azonban én nem vagyok pereskedő típus, viszont ismerek olyan embert aki nagyon is az, ebben a gyönyörű konkurálásban. Én nem szeretek harcolni. Én küzdeni szeretek! A küzdelem pedig szemtől szembe, face to face szokott megtörténni egy nemes ügy érdekében, mely ebben az esetben a közönségünk szórakoztatása.
Azt sem tartanám ördögtől valónak, ha a két színház igazgatója összefogna és megbeszélnénk a repertoárt ezzel is támogatva egymást. Ezennel felajánlom tehát a Komáromi Magyar Lovas Színháznak, hogy az a színház, amelyik még rajtuk kívül is létezik, akikről ők tudomást sem vesznek nagyon szívesen támogatja őket, akár díszletelemekkel, akár néha olyan kooperációkkal, melyekkel ők még nem rendelkeznek.
Én tőlük segítséget nem kérek köszönöm, nem mintha nem lenne rá szükségem, de azt gondolom nekem dolgom megmozdítani ezt az ügyet, hiszen a két lovas színház kiválóan tudna egymás mellett létezni úgyis, hogy közben nem csapjuk be a közönséget, ilyen arcátlan szlogenekkel, hogy lovas színház csak egy van, miközben már régóta nem csak egy és nem is kettő, hiszen tudunk olyan vállakozásokról, akik hozzánk hasonlót produkálnak.
Bár jezem, hogy a mi Nemzeti Lovas Színházunk rettentő egyedi, ahogy ezt Márkos Attila is érzékeltette a maga módján, hiszen ő úgy aposztrofált minket, hogy cirkusz vagyunk, celebekkel. Az a jó hírem van, hogy valóban igaza van. A cirkuszművészet a világ minden táján elfogadott művészet, csakhogy mi zsonglőrködés közben kitűnően énekelünk, a híresztelések ellenére élőben vállajuk hangunkat. Lovak nélkül is kiválóan megálljuk a helyünket, ennek igazolására számomra több mint elég az a produkció szám amit kőszínházi előadásainkkal produkálunk egy évben, ez már meghaladja az évi 150 előadást. Nem gondolom, hogy a celeb szó mindeképpen pejoratív kell, hogy legyen (erről olvashattok egy korábbi blogomban ITT). Valóban celebritások, ünnepelt emberek vagyunk és azok is leszünk …
Várunk benneteket szerettel a Kincsem parkban
Szeretettel
Pintér Tibor
Igazgató
