Március 15-én a nemzet ünnepére emlékezett a lovas színház
Március 15-e minden, magát magyarnak valló ember számára az egyik legfontosabb Nemzeti ünnep. 1848-ban a tavasz, nem csak a természet ébredését hozta, hanem a magyar nemzetét is. a Márciusi ifjak elhatározták, hogy hangot adnak követeléseiknek, egy szabad országért, ahol a polgárok között egyenlőség és testvériség uralkodik.
A mai napig hagyományosan ezen a napon a szívünk fölött hordott kokárdával emlékezünk a forradalomra és azokra a hősökre, akik életüket adták egy szebb jövőért.
Évről – évre, mikor az ünnep alkalmából előveszem a kokárdám mindig nagyot dobban a szívem. Annak idején édesanyám készítette nekem, mikor még kisgyerek voltam. Azóta féltőn, őrzöm egy kis fiókban a hozzá hasonló, számomra fontos többi ereklyémmel együtt. Nagy boldogsággal és büszkeséggel hordom ezt a jelképet, s amint kitűzöm a bal oldalamra a lelkem is ünneplőbe öltözik.
Az idei évben ez a nap egy fordulópontot is jelentett társulatom életében, hiszen a téli időszak felettébb erőt próbáló volt az elmúlt hónapokban, azonban így is kijelentetem, hogy sikerként könyvelhetjük el a folyamatos hidegben zajló próbákat és a megtett erőfeszítéseket, hiszen a Mátyás, az igazságos vasárnapi utolsó előadása teljes teltházzal zajlott. Számomra ez is azt mutatja, hogy egyre többen érdeklődnek színházunk iránt és egyre magasabb színvonalon működtetjük mindazt, amit úgy hívunk, hogy lovas színház.
A március 15-i A költő, ha visszatér című előadásunkra való felkészülés már roppant könnyedén zajlott, aminek két oka is volt. Egyrészt olyan lovas színészek és énekesek álltak színpadra, akik már szinte fél szavakból is értik egymást és engem is. Másrészt észrevették, hogy a darab tökéletesen alkalmas arra, hogy ezeket az elementáris erőket igazán meg tudja szólaltatni. Ehhez kiváló alapot nyújtottak, a Koltay Gergely és Szűts István zeneszerző és szövegíró tollából származó rock dalok.
Az előadás előtt a csapatomra néztem, és azt mondtam nekik: a mai nap nem a lovas trükköké és lovas tudásé, nem a kiváló énekhangoké, nem a látványelemekről szól, és nem a tüzes karikáról. A mai nap az ünneplőbe öltözetett lelkületről szól, ami Petőfi Sándor fantasztikus forradalmi alakján keresztül meg kell, hogy dobbantsa a magyar fiatalok lelkében és testében azt a szívet amelyik a hazáért és a magyarság tudatunkért dobog .
Ahogy a kollégáim előtt álltam, s mindezt átadtam nekik, láttam rajtuk, hogy megértették az üzenetet. A Nemzeti Lovas Színháznak kötelessége a közönség felé közölni a nemzeti motívumok lobogtatása nélkül is azt, hogy hiszünk az 1848-as forradalom üzenetében. Hisszük, hogy a magyar nép egy lovas nemzet és ennek a tudatnak a biztonságában kell egy ilyen kivételes előadást eljátszanunk.
Azt mondtam a csapatomnak: úgy érzem ma sikerünk lesz!
A darabot elismerés nyugtázta, nagyon jó torkok és kiváló hangok álltak rendelkezésünkre, azt gondolom aznap a lovaink is jó hangulatban voltak.
Egy előadás azonban nem mindig akkor jó, amikor mi azt hisszük, hogy jól teljesítettünk.
Próbálhatunk akár hónapokon át, lehozhatjuk az égboltról a csillagokat, s mégsem lesz siker a színműből. A kevesebb néha több! Lehet, hogy egy sokkal egyszerűbb és nemesebb dolog, sokkal hitelesebb és értékesebb tud lenni, mint valami látványos túlzásba vitt, indokolatlan, néha öncélú jelentekkel tarkított koprodukció.
Ez a rockopera a nemes egyszerűségétől volt nagyszerű, ahol klasszikus elemekkel dolgoztunk, ám mégis rengeteg néző köszönte meg az előadást a műsor végén.
A Nemzeti Lovas Színház ezzel a lelkülettel ünnepelte március 15.-ét, bízva abban, hogy a nézők szívébe is ragyogást csiholtunk. Kincsem parki bázisunkon sikerült a forradalmi hangulatot kellőképpen előidézni.
Én boldog és elégedett vagyok, azt gondolom méltó módon adóztunk ennek a csodálatos ünnepnek!
Kövessétek nyomon a honlapunkat és természetesen minket is, hogy mikor hol tudtok velünk találkozni.
ADDIG IS SZERETETTEL VÁRUNK BENNETEKET A KINCSEM PARKBAN
GALÉRIA
Fotók: Globális Világ
Szeretettel
Pintér Tibor
Igazgató
